Családi örökség, Bertis párizsi – Levél a vásárlóktól

Egy régi közmondás szerint: "aki utazni mer, annak van mit mesélnie"! És ez teljesen igaz, mert az utolsó nyári utam után van mit mesélnem bőven! A nevem Sven, Sven Krauss, és júliusban a családommal több országon keresztül utaztunk Sepsiszentgyörgyre, ahová sok érzés és emlék fűz bennünket. Nagyon izgalmas és örömteli nyár volt számomra! És az egyik rendkívül különleges volt, és szeretném elmesélni nektek, de szeretném megköszönni néhány különleges embernek is, akik ezt valóra váltották.

Az egész, régen, egy Bertis párizsival kezdődött... egy extra párizsival, amiről már gyerekkorom óta mindenféle történetet hallottam a szüleimtől! Különösen édesapám, aki imádja a vastag szeletelt marhahúsos párizsit egy pityókás kenyérszelettel, mindig mesélt nekem a sepsiszentgyörgyi gyermekkoráról, ahol úgy tűnt, hogy minden a párizsihoz kapcsolódik. Néha, mikor a nagymamám meglátogatott minket, hozott egy darab párizsit. Természetesen extra párizsi volt, és Bertis-től volt. Így ismerkedtem meg a "párizsival", és azóta ez engem is kulinárisan lenyűgöz. De azt hiszem, nekem és a családomnak a vérünkben van a Bertis-es párizsi, én is örököltem a rajongást.

Idén a nyaralásom alkalmával apukám megígérte, hogy bejárjuk a Bertis gyárat, hogy mindent élőben lássunk, és a számunkra oly fontos extra párizsi nyomába eredjünk. Sok türelem és rengeteg párizsis reggeli után eljött a várva várt nap. Megérkeztünk a Bertis-hez, és elcsodálkoztam, hogy mekkora a gyár, rendezett udvarral, ahol az autók szépen elrendezve álltak, mint az autókereskedőknél! A Bertis-ben dolgozó emberek, akiket apukám jól ismert, mindig barátságosan és készségesen álltak rendelkezésemre, hogy bármilyen információt megadjanak. A gyárlátogatás kezdéseként elmentünk a Bertis pékségbe, ahol megkóstoltuk a kenyeret egyenesen a kemencéből és a frissen sült süteményeket, amelyeket fehérbe öltözött hölgyek készítettek, akik úgy néztek ki, mintha kórházban dolgoznának! Nagyon finomak voltak, de be kell vallanom, hogy a meleg kenyér után a gondolataim még inkább a párizsin jártak!

A pékség után átvett minket egy kedves és aranyos hölgy, a húsfeldolgozóból Enikő, aki elég viccesen, azaz nagyon vastagon volt öltözve, és megmutatta nekünk az egész gyárat... az elejétől kezdve, hogyan jön be a hús, hogyan vágják fel és készítik a Bertis finomságokat, illetve hogyan csomagolják. Láttunk kolbászt, szalámit, virslit, bélszínt, és végül hosszas keresgélés után megtaláltuk azokat a hatalmas edényeket tartalmazó részleget, ahol a párizsi alapanyagát készítették. Ami a legjobban tetszett, természetesen a párizsi után, az a kellemes illat, a tisztaság és az emberek, akik mindig szívélyesen fogadtak minket! És még egy dolog... lehetőségük van a munkahelyen hangosan zenét hallgatni, különösen rock-ot. Csak nekem nagyon hideg volt! Így már értettem, miért volt Enikő olyan vastagon felöltözve! Végül jött Zsolti (ahogy apukámtól hallottam!), és igazi túrát tartott nekünk a nagy raktárban, ahol a Bertis összes finomsága várt ránk!

Számomra ez volt az egyik legjobb vakációs történet, az extra párizsival, ami most már az én gyerekkoromat is meghatározza. Most már értem, miért mondja apukám mindig, hogy az extra párizsi különleges, mert különleges emberek készítik! Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, akivel a Bertis-ben találkoztam, és aki lehetővé tette ezt a látogatást.

Köszönjük a csodálatos párizsit, amit készítenek.... Ti tényleg extra emberek vagytok... akárcsak a gyerekkori párizsi!

Kívánok minden jót északról!

Sven Krauss